Masszázs története

Masszázs története a történelmi korokat átívelő legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A francia massage szó, görög eredetű, és gyúrást jelent massein (dörzsölni) szóból ered. Az arab mass (Nyomni), vagy a héber mases szó is lehet az eredete. Valószínű,  hogy az emberek már önmagukon történelmi korokra visszanyúlva alkamazták a masszázst. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálható ill. fellelhető a használata. Mikor bármelyik végtagunkat akár beütjük vagy fájdalmat érzünk ösztönösen odakapunk, és simitani, dörzsölni ill. gyúrni kezdjük. Viszont egy kis idő utazásra invitállak a masszázs világába ami fellelhető írásokból ered.

A masszázs világtörténete India

Kr. E körül vette kezdetét az írásjelek használata, és információkkal is ettől kezdve rendelkezünk. A masszázsról az első írásos feljegyzések Indiából származnak. I.e. 4000.-ben Indiában léteztek már fürdő, melyeknél masszázskezeléseket is alkalmaztak a jóga mellett. Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték, de a sportolást is masszázsal egészítették ki. A végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, mintha ki akarták volna a gonoszt nyomni a testből. Az ősi indiai orvosi tudást a Szútrák tartalmazták, melyek az ősi ajuvédikus orvoslás alapjainak tekinthetőek. Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely gyógykezelések elmaradhatatlan részét képezi a maszázs, az arcon kezdték, majd a törzsön és végül végtagokkal fejezték be. Alkalmazott gyógyszereik három csoportba voltak oszthatók: növényi eredetűek  (növények, gyümölcsök, virágok), állati eredetűek (méz, viasz, olajok), és ásványokból nyert szerek (fémek, mészkő, drágakövek). Rituális szertartásuk alkalmával is illatós olajokkal kenték be a testet, majd utána megfürödtek a szentnek tartott Gangesz folyó vízében. Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek és a perzsák a masszázst gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyitására.

Egyiptomi Birodalom

Az egyiptomi birodalomban a múmiakészítések során alaposan megismerték az emberi test felépítését, ami fejlett orvostudomány kialakulását eredményezte. Egyiptomban a masszázst sebek és betegségek gyógyitására egyaránt használták, mágikus erőként tekintettek rá. A talpon keresztűl való gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka ami fellelhető egy egyiptomi orvos sírkamrájában találták közel 5000 éves falfestmény volt, de ezen felül több lelet is bizonyitja, hogy a masszázs elterjedt gyógymód volt, és ismerték a reflexológia tudományát is. Mivel az orvoslást isteni eredetűnek tekintették , ezért a gyógyítás helyszínei a templomokban voltak, itt képezték ki azokat az orvosokat, akik nagyobb városokban telepedtek le, és járták a környező falvakat. Ie. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekinteték a legjobbaknak, Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak (A tudásra vágyó orvosok mint pl. Galenus Pergamonban és Alexandriában tanult). Egyiptomban minden testrésznek külön szakorvosa volt, ami a minden napokban és a hadviselések során is igen jelentős szerepe volt.

Kína

Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), ami máig kiindulási pontként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal,masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része leírja a meridián rendszert (ami az akupunktúrás csatornák rendszerét adja). A masszázst orvospapok végezték, és a test aktív és passzív tornájával kombinálták. Elsősorban idegrendszeri és vérkeringési problémákat kezeltek vele. Innen ered az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, ami valójában az akupunktúra egyszerűsitett változata. A masszázs tehát a hagyományos kínai orvoslás része, filozófiaia alapja a taoizmus. Az akupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek közötti egyensúlyát. Nagy hangsúlyt fektetek az egészség megőrzésére, életük része volt a rendszeres testmozgás is. Masszőreiket hosszú éveken át képezték és ennek titkát őrizték és teszik ezt napjainkban is hasonló képppen. Időrendi besorolás szerint itt említhető még meg a malajziai „thai masszázs” is, mely különleges kimozgatási technikájával tűnik ki, de meg említhető még a mai shiatsu ami csupán hasonló a kínai módszerhez. Energiai áramoltatási alapjai közel azonosak, de nyomáspontjai eltérőek. Ázsiai eredetű a ma már hazánkban is ismert Yumeiho masszázs is.

Görögország

Az ókori Görögországban a mozgásnakés az egészségnek jelentős szerepet túlajdonítottak. Kiemelkedő figyelmet fordítottak a táplálkozásra, sokat voltak friss levegőn, fürdőztek amit masszázzsal kombináltak, ivókúrát tartottak (Ókori Wellnes). A görögök a masszázst alkalmazták a sportolóik edzésével kapcsolatos testkarbantartás során,de gyógyitó célzattal is. Versenyek előtt és után kötelező volt a masszázs, hogy az izmok fáradságát leküzdje ill. karbantartsa. Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól tanulta a masszázs modszereit és a Officina Medici c. munkájában ír a masszázs életani hatásairól. Krónikus betegnek mozgást, gyógyfürdőt és masszázskezelést javasolt. Itt még a mozgás, messze megelőzte fontóságában az egyéb kezeléseket. Ő ismerte fel a masszázs legfőbb ellenjavallatát mi szerint lázas beteget masszírozni nem szabad! Hippokratész nevéhez fűződik a mai orvosi eskű ami mint a személyét és munkáságának fontóságát tükrözi.

Római Birodalom

A Görög kultúrát az időrendben soron következő Római Birodalom teljesen átvette és alkalmazta. Az egészség területén is ez volt a helyzet, megörökölt tudást nagyra értékelték megszerzett tapasztalattal. Galenus átvette Hippokratész tanait, és „Tripsis c. (Egészség megóvásáról) művében javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. Pl. már a reumás betegeknél is alkalmazta és bővitette az addig alkalmazott masszázsfogások repertoárját. A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában. Általánosan elterjedt a rabszolgák által végeztetett masszázs. Reggel azért, hogy felkészítsék a testet a napi munkára, este pedig azért hogy a pihenésre készítsék fel. A görög származású Oribasius Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát. Julius cézárt idegzsábája miatt naponta masszírozták. Plinius római író olyan nagyra becsülte masszőrjét és annyira hálás volt neki, hogy a római császárt megkérte, részesítse a legnagyobb kegyben, és adja meg neki a római polgárjogot. Celsius a legnagyobb orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és közfürdőkben végezték javarészt.

Középkor

A Római Birodalom bukása (476) után a természettudományok hanyatlásnak indultak. Visszaesés következett be az orvostudományban,csökkent a testkultusz is. Európában a masszázs feledésbe merült. Ebben az időben az egyház vette át az uralmat a tudományok felett, és az oktatás és a tanulás egyaránt kizárólagos joga lett.

Arab

Itt csak a 11. században emelkedik meg az egyház túlsúlya, így a korai középkorban itt a legmagasabb színvonalú a kultúra és ezzel együtt az orvostudomány is a leghaladóbb volt. Avicenna (980-1037) arab orvos tovább vitte Galenus tanait. Az „Orvosi törvények könyvében” részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a hidroterápiával és a diétával összekapcsolt masszázsformákat.

Magyarország

A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is foglalkoztak. A kereszténység elterjedésével a papi gyógyítás vált uralkodóvá,így a táltosokat üldözték. A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be, Magyarországon az első Ispotály Esztergomba létesült az ezredforduló után. Ebben az időben alig volt város,  ahol ne működöt volna gyógyító szolgálat. A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból, ami a gyógynövényeket illeti és talán ennek köszönhetően, hogy a gyógyfüves gyógyítás hagyománya mindmáig fenntartja magát. Mátyás király (1443-1490) udvarában ún. dögönyözök végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat, mozdulat sorokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább a művelését, majd a német osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték a kezelési módszert.

Velence

A reneszánsz korabeli mester Hyeronimus Mercurialis (1530-1606) Velencében írt „De ARTE Gymnastica” művében leírta a testgyakorlatok, fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony hatásukat.

Anglia

Francis Fuller 12. sz. brit orvos sürgette,hogy a masszázst orvosok végezzék, mert azzal az anatómiai ismerettel amivel ők orvosként rendelkeznek, kifejezetten gyógyító hatás, míg ha ismeretekben szegényebbek végzik kontár munka. A masszázst elkezdik tanítani az orvosi egyetemen. Európában az 1500-as évektől kezdték gyógyító célzattal használni a masszázst. Ambroise Pare fiziológiai és anatómiai ismeretekre alapozza a masszázst. A 17. sz. angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely egybeesik a keringés irányával. Angliában az 1800-as években megalakult az első masszirozó magánintézet,alapítója W. Beveridga, aki maga is masszírozó volt. Az intézetben dolgoztak gyúrok,akik a bőrben tapintott lerakodásokat célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét.Úgy gondolták,hogy ezek a legtöbb betegségek okozói. Cook (18. sz. )írásai arról számolnak be, hogy Ausztráliában és tahitin az őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradságot. Jáva szigetén pedig egy speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak. 1779-es beszámolójában arról írt, hogy fájdalmas isiászából azután gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta.

A felvilágosodás

Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzések egy svéd vívómester Pehr Henrik Ling (1776-1839) írta, mely megteremtette a modern torna és masszázs technikáját, fogásait, hatásait és javallatait innen ered a „svéd masszázs” elnevezés. A svéd masszázs iskolának több angol, német, orosz, francia képviselője volt. Így tudott elterjedni a masszázs Európa szerte, majd Amerikában is átvették. Ezzel közel egy időben Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő , gyógyító módszer a finn masszázs, amit ötvöztek az ottani szauna világgal ill. kultúrával.

19. Század

A Német Mosengeil és a holland J. G. Mezger (1839-1901), akik Ling tanítványai voltak, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, amelyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek. Hoffa Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatait leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalva a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, ami máig is meghatározó tanulmányainkban: simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, vibrálás vagy rezgetés.

20. Század

Head és Mackenzie az ideg reflektorikus összefüggéseket is kihasználták. Head felfedezte 1898-ban, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezt a felismerést szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette és bebizonyította, hogy a megbetegedett belső szervekhez tartozó izmokban is elváltozások keletkeznek. Ruhman 1929-ben bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. Elisabeth Dicke német gyógytornász, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz. H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét. Glaser és Dalicho 1952-ben kutatásaikkal továbbfejleszteték, és egyszerűsitették a Mackenzie féle szegment-masszázst. Elméletét és gyakorlatát szakirodalomba foglalták össze. Vogler 1928-as évben kezdte „periostális kezelés” néven a csonthártyakezelést alkalmazni. P. Vogler és H. Krauss 1953- ban német orvosok Lipcsében kiadták a periostális masszázsról szóló könyvüket. A masszázs eljárásokat markánsan két külön álló vonal fémjelzi az Ázsiai és az Európai stílus melynek vannak találkozási pontjai,de filozófiájuk különböző .